Lekvár, dzsem, íz és marmelád?

Az időjárás változása miatt kicsit változik a gyümölcsök befőzési ritmusa is, de szerencsére azért sok alapanyag közül lehet választani. Ha pedig megvannak a nagy kedvencek, eldönthetjük, hogy egész pontosan milyen formában is főzzük be azokat.

A lekvár nevet először orvosok használták és egészen az 1350-es évekig vissza lehet vezetni az eredetét. A középkori orvosok által használt latin alactuarium (később, magyarosodva: liktárium) kifejezésből származik. Ez a szó egy mézes szirupot jelentett, amelybe az önmagukban rossz ízű gyógyszereket belekeverték, hogy könnyebb legyen bevenni őket.

Lekvár

A folyamatos kevergetés és hosszú főzés hatására a lekvár magától sűrűsödik be, hiszen a főzés során vizet veszít. A lekvár esetében a gyümölcsöt a főzés előtt nem törik össze, vagy darálják le, de a folyamat hatására a gyümölcsök mindenképpen szétesnek. Az, hogy mennyire lesz egynemű a lekvár, függ a gyümölcs fajtájától is, de persze valamennyire mi is tudjuk szabályozni. Vannak olyan gyümölcsök, melyekhez az eljárás miatt cukorra sincs szükség, hiszen miután besűrűsödtek, épp elég édesek is lesznek egyben.

Dzsem

A dzsem főzési ideje jóval rövidebb a lekvárnál. A dzsemeket cukorral és némi zselésítőanyaggal nagyon hamar készre lehet főzni. Az eljárás előnye, hogy így több értékes tápanyag maradhat a gyümölcsben, hiszen a hőérzékeny vitaminok nem bomlanak le.

Gyümölcsíz

A gyümölcsízek készítésénél a gyümölcsöket először áttörik egy apró lyukú szitán, utána cukorral és esetenként más adalékanyagokkal homogén, kocsonyás állagúra sűrítik be - gyümölcsdarabokat ne keressünk benne.

Marmelád

A marmelád nem tekinthető igazi nyári műfajnak, mert kizárólag citrusfélékből készülhet a mostani EU-s szabályozás alapján. Így a jelenleg hazánkban is érvényben lévő szabályok szerint ez a név csakis a citrusfélékből - egészen pontosan a belőlük nyert rostból, velőből, léből, vizes kivonatból, illetve héjból - készült gyümölcskészítményeket illeti meg.